2013. augusztus 12., hétfő

18 Fejezet


Reggel ahogy felébredtem és kinyitottam a szemem Carlyt pillantottam meg. A szobàmban àllt és engem nézett. Nagyon megijedtem tőle, gyors felültem.
-Te....te mit keresel itt?
-Nyugalom. Nem kell egyből szívrohamot kapni.-nyilvàn hallja szapora szívverésemet.Megpróbàltam lenyugtatni magam, hogy ne làssa mennyire rémült vagyok.
-Szóval...azért jöttem, hogy megmondjam nem àll szàndékomban megölni téged. Làttam, hogy a tesóm, hogy néz ràd...nem akarok neki fàjdalmat okozni.
-Bocs de ezt nem értem.-Mi az, hogy látta, hogy néz rám? Carly a szemembe nézett és mondta.
-Ő szeret téged. De nem meri bevallani.
-Tessék?
-Jaj ne csináld a kocsiban is foktátok egymás kezét...
-Igen de...nem mi csak barátok vagyunk és David se akar többet.
-Oké. Nekem mindegy, hogy hiszel e nekem.Akkor is igazam van.-Carly az ablakom felé ment, de aztán megfordult.
-Ó de azért csak, hogy tudd az, hogy nem öllek meg nem azt jelenti,hogy barátnők vagyunk. Oké?
-Oké...de várj mi volt az a mosoly a kórházban amikor anyuék ölelgettek engem.
-Becsüld meg a szüleidet! Én nem találkozhatok velük soha többet és David se. Te igen...
-De ti miért nem? Úgy tudom te intézted úgy, hogy amikor a szüleid a nyomodba voltak megszervezted a halálod.
-Igen mert különben a szüleim megöltek volna.
-Miért?
-Mert ők már rég óta tudnak a vámpírokról és azt hiszik nincs lelkük ezért ahányszor találnak egyet megölik. Én pedig nem akartam meghalni.Carly megfordult és ki ment az ablakon.MI VOLT EZ??? Mi az hogy Davis szeret engem??? Ó az biztos, hogy nem igaz. Igen ez teljesen biztos..Totálisan biztos...De milyen szörnyű már,hogy a saját szülei akarták levadászni és megölni? Tejó ég. Most már kicsit sajnálom Carlyt. De komolyan belegondolva a helyzetébe nagyon rossz lehet neki. Nincs egy ember se akivel mindenről beszélhetne. Totál egyedül van:( Miközben gondolkoztam elmentem zuhanyozni, majd fogat mosni és fel öltöztem(fehér farmer, kék háromnegyedes ujjú poló,kék converse,) Megfésülködtem, majd kimentem a szobámból egyenest Katrine szobályába.Fél 11 körül járhatott. Katrine nem ment ma suliba, kiharcolta így " családi okok" végett itthon maradhatott. Viszont anyuék mentek sajnos nem tudtak szabit kéri:( Bementem Katrine szobájába aki még aludt :O Hogy tud eddig aludni???? Ez se normális. Felkeltettem Katrinet nehezen de azért sikerült.:D Felöltözött én addig elmondtam neki a tervemet mára. A terv az volt hogy sütünk finom ebédet anyuéknak és mellé sütit

*

Dél után 3-ig ügyködtünk  a konyhába. De sikerült:D Mondjuk az ize nem tom milyen lett...de sebaj ha anyuéknak nem ízlik akkor is lenyomom a torkukon.:D Ha már ennyit sütögettünk akkor a minimum,hogy megeszik. :))) Amúgy sütiből dupla adagot sütöttünk arra gondoltam átviszek Davidéknek is belőle:) Rajtuk tesztelem ők vámpírok ha nem halnak bele akkor ehető :D Mikor végeztünk a sütéssel Katrine benyögte, hogy elfáradt a sütéstől.És felment a szobájába. Drága hugi:((( Nekem kell mosogatnom :( Anyuék közbe haza jöttek és mind(még Katrine is lefáradt) leültünk az asztalhoz enni. 
-Hmm...ez nagyon finom hercegnőim...-Mondta apu:D
-Igen nagyon finom.-Helyeselt anyu is nekünk pedig Katrinevel fülig ért a mosolyunk.
-Örülünk neki.-Mondtam Katrine nevében is. A két fogásos ebéd után jött a desszert a süti. Megvártam míg anyuék esznek belőle először.(Nem voltam biztos benne, hogy jól csináltam.:) 
-Lissa, Katrine ez nagyon finom lett.-Mondta anyu apu pedig még 3-at vett. :D Anyuval eggyütt elmostuk a tányérokat és közbe mindenről beszélgettünk..míg apu Katrinet csiklamdozta.:) 
-Én akkor átviszem a sütit Davidéknek.
-Várj Lissa...ne menjek veled? Az orvos azt mondta...-Szólt anyu utánnam
-Nem kell anyu nyugi. 15 perc és itt vagyok.
-Rendben de vigyázz magadra.
-Oké.-kiléptem az ajtón és Davidék felé igyekeztem mikor megpillantottam Jasont a kapunkban .Mit keres ez itt?
-Lissa figyelj én sajnálom a tegnapit nem akartam...
-Ó tényleg. Hogy van az, hogy Carlyt jobban véded mint engem?
-Lissa Kérlek. Sajnálom. Érted? Sajnálom.
-Jó de...
-Szeretlek..-Mondta...Te jó ég:O Tényleg szeret? Hiszen kimondta...
-Szeretlek.-Mondtam. Jason elmosolyodott és megölelt. Szorosan ölelt és közbe néha-néha megcsókolt amitől a lepkék a gyomromba megőrültek.<3 Ajj úgy szeretem <3333 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése