Kezdtem ébredezni és az orromat fertőtlenítő szag csapta meg, amitől hányingerem lett.
-Lissa...Lissa....-hallottam meg ismét David hangját....de más is volt a szobában...
-Hagyd már abba nem látod, hogy még nincs ébren...-Szólt egy mogorva női ismerős hang.A szemeimet nem tudtam kinyitni mintha ólom nehezek lettek volna...a kezeimet sem tudtam mozgatni nagyon gyengének éreztem magam. Vajon, hogy kerültem ide? És hol vagyok egyáltalán?...Egyszer csak eszembe jutott...Carly...ő miatta vagyok most itt...már emlékszem...beverte a fejem...és a karom is megsebesült. Ő az a mogorva hang aki a szobába van. Valaki megfogta a kezemet...
-Lissa kérlek ébredj fel....-Ez David...megismerem a hangját.
-Mégis meddig akarod titkolni előle?-Kérdezte a mogorva hang vagyis Carly.
-Nem titkolok semmit sem.
-Aha...hogyne.Csak előbb is szólhattál volna akkor nem próbálom megölni.
-Amúgy sem kellene azzal próbálkoznod, hogy bántsd.-David hangja most már hangosabb volt és erélyesebb.Hirtelen ajtó nyitódást hallottam és David eleresztette a kezem...
-Jobban van???...rohantam ahogy tudtam...-Hallottam meg Jason hangját.
-Még nem ébredt fel, de az orvosok azt mondták csak pihennie kell....reméljük hamar rendbe jön..-Mondta Carly...micsoda kétszínű.:O Jason előtt megjátssza, hogy érdekli, hogy mi bajom van...kíváncsi vagyok mi a magyarázata, hogy hogyan kerülök ide?..Várjunk azt mondta orvosok szóval akkor egy kórházban lehetel?Jason a másik oldalamhoz húzott egy széket és leült majd, majd megfogta a kezem.<3 Megpróbáltam kinyitni a szemem...sikerült...jobb oldalamnál David ült és felragyogott a szeme ahogy meglátott, balomon Jason ült akinek szintén ragyogtak a szemei amint megpillantott. Velem szemben pedig a falnak támaszkodva állt Carly..és jól látom???...egy kis mosoly jelent meg az arcán...mintha örülne, hogy nem lett komolyabb bajom.
-Lissa...jól vagy?-Kérdezte Jason...
-Hol vagyok?
-Kórházban..-Válaszolta David..tehát akkor jól sejtettem.
-És mi történt?-Na erre kiváncsi voltam...hogy mit adtak be másoknak mi történt velem..
-A házunkban a nappaliba futottál és a kanapé sarkába megbotlottál..nekiestél a falnak, és beütötted a fejed amitől agyrázkódásod lett és elájultál...-Mondta David nehézkesen.
-És a kezem?-Kérdeztem mivel emlékszem hogy a bal karom vérzett mivel amikor Carly keresztül dobott a nappalin bevertem egy vázába.
-Amikor a falnak nekiestél a polc megremegett így a váza leesett róla...rá a kezedre.-Magyarázta David az álbalesetemet.
-Értem.-Ahogy kimondtam a szót kopogás hallatszott az ajtó felől és...a szüleim jöttek be. Amint megláttak odarohantak hozzám és a hátuk mögött jött Katrine.
-Jajjj Lissa...jól vagy?-mondta anyu aggodalmas arccal
-Hercegnőm mi történt?-kérdezte apu....végül is miért lenne ciki ha a barátaim előtt meg a támadóm előtt hercegnőmnek szólít apám...na jó erről majd el kell beszélgetnem vele
-Igen jól vagyok...-Anyu megölelgetett és apu is meg összepuszilgattak...egy pillanatra Carlyra pillantottam és az arcán ott ült megint az a mosoly ahogy nézte, hogy a szüleim összepuszilgatnak. Furcsa volt ez most nem az a gúnyos mosolya volt. És meg sem próbálta eltüntetni az arcáról, mint az előbb. Davidre pillantottam és ő is mosolyogva nézett rám és a szüleimre...Nem értem mi van ezekkel a Colden testvérekkel???
Anyuék még egyszer összepuszilgattak majd azt mondták meg keresik az orvost és kimentek az ajtón. Katrine még mindig az ajtóban állt és nézett rám. Kb 5 másodpercig így voltunk már azt hittem sose bocsájtja meg az a hazugságot. Amikor elmosolyodott és felém futott felugrott az ágyamra és átölelt én pedig vissza öleltem.
-Sajnálom, hogy hazudtam.-Súgtam húgom fülébe.
-Semmi baj...de többet ne gyere körházba oké?
-Oké. Megígérem.-Elmosolyodtam majd eltoltam magamtól Katrinet és felültem az ágyon. Katrine körbe nézett és Daviden akadt meg a tekintete.
-Neked is megbocsájtok...nagylelkű vagyok...
-Köszönöm csöppség.-Mondta David mosolyogva.
-De egy feltétellel...-Ó az én kis hugicám...szeret alkudozni az bíztos.:D
-És mi az?
-Vigyázol a nővéremre, hogy többet ne legyen semmi baja.-David rám nézett majd vissza Katrinere.
-Rendben. Megegyeztünk.
-Ígéred?
-Ígérem.
-Oké.-Katrine most Jason felé fordult.
-És te is vigyázz rá!-Utasította Jasont.
-Te jó ég!-halkan mondtam és az arcomat a tenyerembe temettem.
-Ígérem.-Mondta Jason mosolyogva.
-Oké.-Katrine még egyszer körbe nézett és a tekintete Carlyn állapodott meg.Odament hozzá...nekem pedig a szívem egyre szaporábban vert. Féltettem a húgom tőle. Carly és David is egyszerre fordultak felém. Nyilván meghallották a hangos szívverésemet.
-Katrine...-Szóltam halkan Katrine után aki nem hallotta meg.
-Te ki vagy?-kérdezte Katrine Carlytól előtte állva.Carly Katrinere mosolygott.
-A nevem Carly és David testvére vagyok. És a te neved pedig biztosan Katrine.
-Igen.-Katrine visszamosolygott Carlyra. Na csak ne mosolyogjanak.
-Katrine gyere ide.-Szóltam Katrinere ő odajött felült az ágyamra én pedig átöleltem védelmezően.
-Én elmegyek a büfébe.-Mondta Carly. Azzal ki is ment.
-Lissa ne legyél ilyen ellenséges vele.-Szóltrám Jason.
-Ne parancsolj nekem jó?
-Lissa fejezd be.
-Te nem érted.
-De már elmondtad, hogy féltékeny vagy.
-Nem...Á hagyjuk....Hagyj békén.
-Tényleg?
-Igen..Az lenne a legjobb ha most elmennél.-Mondtam Jason nézett egy darabig majd felállt és kiment. David lehajtott fejjel kémlelte a földet. Katrine pedig nem értette az egészet.
-Ne veszekedj Jasonnel..-Mondta Katrine.Már épp válaszolni akartam amikor anyuék jöttek be az ajtón az orvossal együtt. Áááá jajj ne csak dokit ne. Kiskorom óta félek az orvosoktól...Tudom, hogy gyerekes,de akkor is így van. A doki felém közeledett..FELÉM..ÁÁÁÁ. Anyuék már tapasztaltak ebben és egyből körbe vették az ágyat így nem tudtam megszökni.
-Lissa nyugi csak megvizsgál az orvos bácsi-Nyugtatott a húgom..Várjunk csak ennek nem fordítva kellene lennie?..David értetlenül nézte a jelenetet...Ó tuti totál leégetem magam előtte. -_- Hát igen ez az én formám.
-Miss Sumen hallottam a szüleitől az orvosoktól való félelmét...de nyugodjon meg csak megvizsgálom.
-O-oké-Nyögtem ki és remegő kézzel hátra döltem az ágyon. David már kezdte érteni, hogy miért voltam ilyen fura az előbb. Megfogta a kezem és biztatóan rám mosolygott. Ez nagyon kedves tőle, de ez akkor is ciki nekem. A doki nem hazudott gyorsan megvizsgált, és azt mondta az agyrázkódásommal már semmi gond nincs és előfordulhat, hogy fájni, de a jövő héten ne menjek suliba:D Jee...ha tudná , hogy ez milyen jó hír. A doki kiment( végre ) én pedig anyuék felé fordultam.
-Ö..akkor mehetnénk már haza.Hányingerem van.
-Mi ez a hányinger, meg a doki?
-Lissa kis korától kezdve fél az orvosoktól. És sose bírta a korházat mindig hányingere lesz.
-Aha.-Mondta David. Kiment mindenki a szobából én pedig átöltöztem.(Fujj utálatos kórházi ruha:P) Majd kimentem. Kint várt mindenki még Carly is és a húgommal játszott:( Száljon le a húgomról. JAson már elment akkor nem kell kedvesnek tettetnie magát. Mondjuk ami bent történt az még mindig furcsa...amikor mosolygott az olyan őszintének tűnt. Na meg a beszélgetés azt is meg kell majd kérdeznem Davidtől. Amikor még nem tudtam kinyitni a szemem és rólam beszélgettek.Na meg David ahogy a kezemet fogta olyan furcsa érzés fogott el. Na mind egy biztos csak képzelődöm. Anyuék azt mondták Davidet és Carlyt is haza visszük így 6-an ültünk kocsiba. Még jó,hogy családi autónk van ami elég nagy. Bár legszívesebben azt mondtam volna Carlynak, hogy menjen gyalog.:D De gonosz vagyok:) A kocsiba így ültünk: elől anya, apa, Katrine, hátul: David, én , Carly:P ...Mellettem ült az őrült..Áááá.A kocsiban Carly az ablakon kifele bámult és úgy tünt nagyon a gondolataiba merült. David pedig...megfogta a kezem és megszorította, felé néztem.
-Örülök, hogy nem esett nagyobb bajod.-Én rá mosolyogtam, és ő is elkezdett mosolyogni.
-És amit a húgodnak ígértem azt be is fogom tartani.-Óóóó...hát nem cuki? Az én legjobb barátom.:) David el akarta engedni a kezem de én nem engedtem. Most valahogy szerettem volna érezni, hogy ő mindig mellettem áll...Mivel elég sok minden történt ma...Egész hazáig fogtuk egymás kezét majd mikor kiszálltunk a kocsiból elengedtem. Megöleltem és befelé indultam. Anyuék és Katrine utánam jöttek. Anya azt modta ennem kell valamit így ettem egy szendvicset és mentem aludni, mert kezdett fájni a fejem.:( Szerencsére gyorsan elaludtam mert ki voltam merülve.
Még, még ,még, ennyi nem elég !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! ;´) <3
VálaszTörlés